0. dia

Foksány átmeneti szovjet fogolytáborába 1944–45-ben, a második világháború utolsó hónapjaiban több százezer katonát és civilt vittek. Ez volt az utolsó állomás a Szovjetunió különféle kényszermunkatáboraiba való indulás előtt. A Foksányban fogva tartott több ezer ember csak a vonatból vagy a tábor kerítésén kidobott papírdarabokkal tudott üzenetet küldeni haza. Ezeket a sorokat a megtalálók továbbították a címzetteknek, ezt nevezték szélpostának.

Grafika: https://www.shutterstock.com/hu/image-photo/hands-grasping-desperately-barbed-wire-get-1085068871

Ha rajzolt háttér lesz, a hangulatot kellene hozni a képről. A kezek ábrázolása talán kicsit sok, de a cölöp, a szögesdrótok, esetleg egy háttérben várakozó vonat, és persze a régiesen komor színvilág az, ami átadhatja ezt a hangulatot, és illik a gyűrött papírcetlihez is.

Grafika: Pálya - A háttér maradhat, homályosan...

Ebből a témája miatt természetesen nem csinálunk jópofa játékot, ez itt szóba sem jöhet. A pályára nem teszünk ki pozitív, színes elemet. Tudom, hogy egyszerű lesz, de itt a szöveg egy gyűrött-szakadt korabeli papírdarab legyen.

Szöveg:

Drága Maris!

Foksányban / Bécsben / Zágrábban vagyok, hamarosan vonattal / lovaskocsival / repülővel továbbszállítanak (a) Szovjetunióba. / Ausztriába. / Horvátországba. Több ezren / százezren / millióan vagyunk a táborban, nagyon hideg van, és kevés / bőséges / tápláló az étel. Nem tudom, hogy mikor tudok újra jelt adni magamról. Kiss Józsi is velem van, szólj Julisnak is. Remélem, látlak még!

Szeretettel ölel férjed, Guszti

1945. január 6. / 1942. március 8. / 1943. október 15.

Információ diákoknak

Információ tanároknak