Maximalista. Azokra használjuk ezt a jelzőt, akik minden téren igyekeznek tökéletesen teljesíteni.

Addig nincs is ezzel semmi baj, ameddig nem társul rossz érzésekkel, a teljesítményhelyzetek előtti, sokáig tartó feszült állapottal, és nem megy más örömteli tevékenységek rovására.

Kicsit mindenki izgul a témazárók vagy a sportversenyek előtt, ám ha azt érzed, hogy ez már nem fokozza a teljesítményed, hanem inkább gátolja, érdemes ezen elgondolkozni és változtatni.

Fontos, hogy megtaláld az életedben az egyensúlyt, azt, hogy mire mennyi időt érdemes fordítanod. Gondold végig, mennyi időt töltesz tanulással. Van az a pont, amikor hiába tanulsz még többet, csak fáradtabb leszel, de többet már nem fogsz tudni. Ha kicsit kevesebb időt áldozol arra, hogy jól teljesíts, ugyanakkor többet pihensz, jobb eredményeket érhetsz el. Kezdd el keresni azt a pontot, ahol már eleget tettél a jó teljesítményért.

Az is fontos, hogy meg tudd ítélni, melyek azok a helyzetek, ahol valóban jó, ha a tökéletességre törekszel, és hol nincs erre szükség. Ilyenkor próbálj meg leállni!

Olyan célokat keress, amelyek neked fontosak, ne a szüleidnek, a barátaidnak vagy az osztálytársaidnak próbálj megfelelni. Iktass be az életedbe olyan tevékenységeket, amelyek végzése közben jól érzed magad, magát a ténykedést élvezed, és nem kell közben tökéletességre törekedned.

A maximalizmus örökös elégedetlenséggel járhat. Ebből az ördögi körből nehezen tudsz kikerülni, feszültséget, szorongást okozhat, akár testi tünetekkel is társulhat.

Ha ezeket tapasztalod magadon, mindenképpen kérj segítséget!