Körülbelül száz évvel ezelőtt a férfi és a női szerepek sokkal inkább kőbe voltak vésve, mint ma. A férfi volt az, aki dolgozott, eltartotta a családot, aki az erőt képviselte. A nő pedig az, aki otthon maradt, vezette a háztartást, nevelte a gyerekeket, a gyengédséget képviselte.

Az utóbbi évtizedekben ez a kép jelentős átalakuláson ment át. Például lehet, hogy a te környezetedben is van olyan család, ahol az apa marad otthon a gyerekekkel, vagy találkozhattál már női katonával, férfi balett-táncossal vagy keménykezű női vezetővel.

Klasszikus értelemben a nőket gyengébbnek, gondoskodóbbnak, érzelmesebbnek tartják. Ilyen tulajdonságokat követelnek meg a nőkre osztott társadalmi szerepek is. Ez időnként már kisgyermekkorban átadódik a gyerek felé a szülők és a nagyszülők révén.
De a média közvetítő szerepe is fontos ebben. Bár gyakran látunk erős, magas beosztású, független nőket megjelenni a tévében, a háztartási cikkekről szóló reklámokban a nő az, aki főz, mos, takarít, gyereket nevel.

Van olyan ember, aki a klasszikus szerepekben jól érzi magát, de olyan is, aki nem. Ma már megvan a lehetőség arra, hogy ha valaki a hagyományos szerepektől eltérően szeretne élni, megteheti. Például nőként továbbtanulhat, vállalhat férfiasnak gondolt hivatásokat. És ugyanez igaz a férfiakra is.

A lényeg, hogy mindenki megtalálja önmagát, a boldogságát abban a szerepben, amelyet választott magának.