A kamaszokkal csak a baj van: hol hajnalig dumálnak, olvasnak, ébren álmokat szövögetnek, mintha alvásról még nem is hallottak volna. Hol éppen ellenkezőleg: ha tehetik, délutánig ki sem dugják az orrukat a paplan alól. Hogy is van ez az alvásdolog? Ki dönti el, hogy mennyi az elegendő alvás?

Az ember agyában van egy sejtcsoport, amely belső óraként működik, sőt, együttműködik a külvilággal: érzékeli a külső fényviszonyok változásait és nagyjából 24 órás ciklusokat vezényel. Ezen a cikluson belül az alvással töltött idő hossza ugyanakkor életkoronként más és más.

A felnőtteknek átlagosan nyolc óra az alvásigényük, de különbözőek vagyunk. Van, aki hat órával is beéri akár hosszabb távon is, más kilencórányi alvás nélkül magához sem tér reggel.
Ehhez a belső óra által diktált ritmushoz alkalmazkodik az agy sok tevékenysége, és a hírvivő molekulák is ezt a ritmust közvetítik a szervezet minden működési folyamata felé.

Alvás alatt az idegsejtek nem, hogy nem pihennek, de kifejezetten aktívak. Sőt, olyan alvásszakaszok is vannak, amikor a behunyt szemünk folyamatosan mozog, mintha filmet nézne. A szakemberek azt feltételezik, hogy az ébren begyűjtött élményeket, a látott, hallott és elképzelt kalandokat ilyenkor dolgozzák fel az idegsejtjeink. Mintha bezárkóznának a szobájukba, fejükre húznák a takarójukat, és azt mondanák: hagyjál, most gondolkodom.

Ahhoz, hogy az agyunk és minden, az irányítása alatt álló szervünk jól működjön, hagyni kell, hogy a belső óránk irányítsa a testi működéseinket.
Segíts a szervezetednek az alváshoz kikapcsolni. Alakíts ki olyan esti rituálét a fürdéstől az olvasásig, amely egyenként oltogatja le a lámpákat a testedben.

Ne gondold, hogy a pihenés elvesztegetett idő: az idegsejtjeid teljes készültségben vitáznak, dumálnak vagy épp álmokat szövögetnek.