A pajzsmirigy a nyak elülső oldalán található belső elválasztású mirigy.
Olyan anyagokat termel, amelyek a véráramba kerülve a test számos szervének működését befolyásolják. Ezek közül az egyik legfontosabb a tiroxin.

A tiroxint egy általános „pörgető” hormonként jellemezhetjük: hatására gyorsul a szívműködés, fokozódik a hőtermelés, gyorsul a táplálék felhasználása és a belek mozgása, szinte szikráznak az idegsejtek, és csökken az alvásigény.
Ebből könnyen megérthető, hogy ha a pajzsmirigy valamilyen betegség miatt túlműködik, a szükségesnél több tiroxint termel, akkor a betegek állandóan éhesek, mégis fogynak, melegük van, szapora a szívműködésük.

Amikor a pajzsmirigy hormontermelése csökken, akkor az ember lelassul, folyton aludna, fázékony, és akármennyire keveset is eszik, hízik, valamint hajlamossá válik a székrekedésre. Ha gyermekkorban alakul ki a pajzsmirigy alulműködése, akkor mindezek mellett alacsony lesz a testmagasság és a szellemi fejlődés is lelassul.

Mivel a tiroxin termeléséhez jódra van szükség, jódhiány esetén is kialakulhat ez az állapot, de lehet veleszületett vagy autoimmun eredetű is. A pajzsmirigy alul- vagy túlműködésének a tünetei nem mindig ilyen látványosak, azonban a szervezet működését olyankor is megzavarják.

A pajzsmirigy betegségei általában gyógyszerrel kezelhetők, de van olyan helyzet is, amikor műtétre vagy izotópos terápiára van szükség. Ilyenkor egy radioaktívan sugárzó anyagot adnak a betegnek, hogy a pajzsmirigyhez kötődve lelassítsa annak működését. Fontos tudni róla, hogy létezik egy olyan betegség, amely már nagyon fiatalon pajzsmirigyrákot okoz, és akár több családtagon megjelenhet. Ezért ha valakinek pajzsmirigyrákja van, mindig meg kell vizsgálni a közvetlen rokonait is, hogy időben felismerhető és kezelhető legyen a betegség.