Tüdőgyulladásra a köhögésen kívül láz, rossz közérzet, sokszor mellkasfájdalom utal, azonban a tünetek intenzitása, a köhögés jellege változó lehet.

Nedvesnek vagy hurutosnak akkor nevezik a köhögést, ha hallhatóan-érezhetően megmozdul a váladék a légutakban.
A száraz köhögésnél nincs sok váladék a légutakban, inkább maga a gyulladás ingerli a kisebb-nagyobb hörgőket.

Tüdőgyulladást vírusok és baktériumok is okozhatnak. Különböző életkorokban más és más kórokozók tehetők felelőssé a betegségért, így a tünetek mellett a beteg kora és állapota is segíti az orvost a pontos diagnózis felállításban. A tüdő kopogtatási és hallgatózási hangja is megváltozik ilyenkor. Az orvos füle mellett a mellkas röntgenvizsgálatára vagy laborvizsgálatokra is szükség lehet.

A csecsemőknél, kisgyermekeknél és az időseknél a tüdőgyulladás sokszor kimondottan súlyos betegséget jelent, amelyet kórházban lehet csak kezelni. Őket sokszor védőoltásokkal is felvértezik a leggyakoribb, tüdőgyulladást okozó kórokozók ellen.

Vírus okozta betegség esetén csak a tüneteket tudjuk csökkenteni. A lázcsillapításon kívül a hurutos váladék oldását elősegítő köptetőre, száraz, kínzó köhögés esetén pedig köhögéscsillapítóra van szükség.
A baktérium okozta tüdőgyulladás gyorsabban gyógyul, ha a beteg a kórt okozó baktériumra célzott antibiotikum-kezelést is kap.

A dohányzás minden állapotban rontja a tüdő állapotát és védekezőkészségét, ezért a dohányosoknál a tüdőgyulladás általában súlyosabb formában jelenik meg, nehezebben gyógyul, többször alakulnak ki szövődmények.

A tüdőgyulladás még az egészséges, nemdohányzó fiatal szervezetét is megterheli, komolyan kell tehát venni. A betegnek sokat kell pihennie, és csak a teljes gyógyulás után mehet vissza közösségbe.