Úgy állsz, mint egy kérdőjel! – szokták mondani egyes tornatanárok tréfás bunkósággal, és atyailag hátba is vágnak. De vajon mire gondolnak?

A gerincoszlop a csontváz tengelye, hozzá kapcsolódik a fej, a karok, a mellkas, a medencén keresztül a lábak is – ráadásul jóformán minden idegpálya „átszalad” rajta. Nem csoda, ha a csigolyák helyzetének minden változása hatással van a test összes többi részére.

Így például a gerinc kóros vagy fokozódó görbületei károsan érintik a fejet, a mellkast, a vállat és a karokat, a medencén keresztül pedig a lábakat is.

A gerincoszlop szemből nézve egyenes, oldalról nézve viszont több görbület is van rajta. Az első a nyakon: a fejünk egy kicsit előreáll. A második a hátunk középénél, az mindenképp egy kicsit kidomborodik. A harmadik a hasunknál, ott előredomborodik a gerincünk.

Ha valakinek hanyagtartása van, akkor ezek a görbületek fokozódnak, feje előretolódik, vállai előreesnek, karjai lógnak, nagyobb lesz a hátán a púp, és a hasa is még jobban előrebillen.

Látható, hogy álló helyzetben ugyan kiegyensúlyozott a test, nem borul el – de sokkal kisebb mozgástartományban stabil, mint a normális tartású gerinccel. Ráadásul a nyaki izmok így folyamatosan feszülnek, amely fejfájáshoz vezethet, a hátizmok húzása hátfájást, a hát alsó szakaszán levő csigolyák fokozott terhelése pedig derékfájást eredményez. A mellkas is összenyomódik így, a szív és a tüdő kevésbé tud szabadon mozogni, tágulni.

A csigolyákat kötőszövetes szalagok és izmok tartják össze: ha megerősítjük az izmokat, a csigolyák felveszik az ideális helyzetüket. Sokféle mozgásforma van, ami erősíti a hát izmait – mindenki kiválaszthatja a neki tetszőt, amellyel a gerince helyzetét javíthatja. Figyelj mindig a testtartásodra: akár állsz, akár ülsz, hátad legyen egyenes.