Rém bosszantó, hogy folyton azzal nyaggatnak a szüleid, hogy „ideje lefeküdni” meg „gyere már, most van az ebéd”. Igazán nem lehet megérteni, hogy az embernek épp akkor van a legfontosabb dolga?! Az evés, az alvás ráér. Vagy mégse?

Hiába érzed azt, hogy a napirendedet csak a külső dolgok és főleg a felnőttek szabályozzák, ez nem így van. Benned is van egy kicsi óra. Ha napokon keresztül tiéd lenne a világ legjobb gyerekszobája, rengeteg játékkal, könyvvel és mesefilmmel, meg persze rengeteg enni- és innivalóval, és azt tehetnéd, amihez csak kedved van, akkor előbb-utóbb magadtól is ráállnál arra, hogy kb. 24 órás ritmusban csináld a programjaidat.

Felkelnél, játszanál, de hamar megéheznél, játszanál órákon át, de előbb-utóbb újra éhes lennél, és hiába lenne érdekes a könyv és izgalmas a mesefilm, egyszer csak álmosnak éreznéd magad és el is aludnál.

A testedet az agyadban levő óra ugyanis úgy állítja be, hogy kövesse ezt a ritmust: eszerint ébredj fel, éhezz meg, álmosodj el. Ha rendszeresen mást csinálsz, mint amit ez a belső óra a testednek diktálna, akkor előbb-utóbb nem fogod jól érezni magad. Ha mindig máskor alszol, folyton fáradt, kialvatlan leszel, vagy éppen nem fogsz tudni elaludni. Ha össze-vissza eszel, ahogy épp kijön a lépés, azt a beleid sínylik meg: fájhat a hasad, vagy de hasmenésed vagy székrekedésed is lehet.

Ha tehát betartod ezt a napirendet, és reggel viszonylag állandó időpontban kelsz fel, megreggelizel, és úgy indulsz iskolába vagy a szünidőben valami kalandra, utána ebédidőben ebédelsz, a délutáni programot vacsorázással zárod, és az alvás-előkészítő olvasás vagy mesélés után ágyba is bújsz, nem is a felnőtteknek fogadsz szót, hanem saját magadnak. Így egészen más, nem?